Kárpátaljai kirándulás
Kárpátalján járt a Panoráma Világklub csoportja
Felejthetetlen élmények
vendégszerető honfitársaink körében
Kárpátalján járt nemrégiben a Panoráma Világklub több mint félszáz fős csoportja, s három napon át számos helyszín, esemény, s a vendégszerető helyiek fogadták őket. A rendkívül élménydús útjuk során felkeresték a vidék történelmi nevezetességeit, megtekintették természeti szépségeit, népművészeti értékeiket, és találkoztak a helyi önkormányzati, társadalmi, egyházi élet képviselőivel, és a kárpátaljai társklubok vezetőivel. A kiemelt programban ezúttal Munkács, Beregszász, Ungvár, Badaló, Kígyós és Salánk helyszínek szerepeltek, de arra is jutott idő, hogy két új település csatlakozzon, az immár öt kontinens több mint nyolcvan országát, államát átölelő 190 társklubhoz.
Az alaposan megtervezett programból előre lehetett látni, hogy nem fogunk unatkozni. Hát bizony erről szó sem lehetett! A krónikás nem is tehet mást, minthogy felsorolja a látottakat.
A Házat-Hazát Alapítvány vezetői, Lőrincz Kálmán és dr. Máthé Gizella Pest megyei világklub-elnökeink meghívásának tettünk először eleget azzal, hogy részt vettünk Badalóban, a világ magyarságának önzetlen összefogásával épülő új óvoda alapkőletételénél. A rendkívül színvonalas, bensőséges ünnepség részeként dr. Tanka László alapító-elnökünk ünnepi köszöntője után két felkérő levelet nyújtott át újabb társklub-elnökök részére: Bíró Zoltánt, a badalói, és Szatmári Violát, a mezőgecsei társklub vezetésére kérte fel, amit ők örömmel vettek át. Több százan eljöttek erre az ünnepségre, többek között ott voltak és köszöntötték a jelenlévőket: a kezdeményező dr. Papp Lajos professzor, a Kossuth-díjas Tolcsvay Béla énekes, számos megyei, helyi önkormányzati vezető, a kárpátaljai magyarság közéletének képviselői. A lélekemelő ünnepséget követően a badalói iskolában pazar vendéglátásban részesültünk, nehéz is volt búcsúzni kedves, mosolygós vendéglátóinktól.
Bennünket azonban már vártak Kígyóson, a Sass Pincészetben és a beregi szőttes bemutatón. Finom borokat kóstolgatva, Sass Krisztián remek előadását hallgatva megismerhettük a nyolc generációra visszatekintő Sass Pincészet gazdaságának történetét, s kicsit a borkészítés titkait. Bizony, „ virágos jókedvűen” hallgattuk utána Prófusz Marianna előadását, és néztük meg azt az aprólékos munkát, ahogyan a csodálatos motívumú és színű beregi szőttesek készülnek.
Másnap Salánkra látogattunk, ahol 1711-ben II. Rákóczi Ferenc vezetésével a szabadságharc utolsó országgyűlése zajlott. A helyi művészeti iskola kis táncosai kedves táncokat adtak elő tanáraik zene kíséretére, és egy-két társunk velük együtt táncolt. Alkalmunk volt a borpince finomságait megkóstolni, néhány salánki hordót megnézni, majd megtekintettük a helyi görög katolikus és a református templomot. A szoborparkban magyar nemzeti szalagot kötöttünk Mikes Kelemen faragott szobrára.
Ezután már indultunk is Ungvárra. Közben, mint számos egyéb alkalommal megkóstoltuk a buszon Farkas Elemérnek, a Csokoládé Múzeum tulajdonosának kínálatában a finomabbnál finomabb ízeket nyújtó csokoládékat. Majd megérkezve Kárpátalja fővárosába, a gyönyörű napsütéses időben a várral ismerkedtünk meg először is, azután lesétáltunk a görög katolikus templomhoz, ahonnan a Korzóra érkeztünk. A belvárosban vidáman nyüzsögtek az emberek. Az Ung folyó partján is sokan élvezték a napsütést és a hársfák látványát. Végül megérkeztünk az ungvári művészeti iskolába, ahol már vártak bennünket. A jól felkészült tanulók színvonalas kis műsort mutattak be, nagy tapsot kaptak tőlünk - és csokoládét. Az iskolában működő Petőfi Sándor Irodalmi Múzeumba(!) invitáltak ezután bennünket, Poloncsák Róbert és Poloncsák Ágnes, ungvári társelnökeink láttak bennünket vendégül finomabbnál finomabb süteményekkel és frissítő kávéval. Innen aztán már a szállodánkba igyekeztünk, vártak bennünket a kárpátaljai társelnökök és a fellépők.
Vacsora után, Nagyváradi-Kis Anna műsorvezetésével fergeteges kulturális csemegében volt részünk. Bíró Tibor, a Hotel Helikon tulajdonosának és dr. Tanka László, a Panoráma Világklub alapító elnökének üdvözlő szavai, s a VI. Magyar Világtalálkozó programjaira átadott meghívása után a kulturális program Sztojka Vanessza, az ifjú kárpátaljai tehetség csodálatos énekével kezdődött. Majd Tolnai Marika dalolt nekünk csárdásokat, Nógrádi Tóth István pedig magyar nótákkal énekeltette meg a közönséget, s a csodálatos hangú, ungvári Nagy Anikó adott elő vastapssal fogadott operett slágereket. Kovács László beregszászi műgyűjtő pedig egy kis kiállítást rendezett kárpátaljai festők műveiből, köztük például Garanyi József, Zicherman Sándor képeiből. A mostani kezdeményezés folytatásaként egy állandó kiállítást is terveznek létrehozni a Hotel Helikonban.
Ezután bemutatkoztak a Panoráma Világklub kárpátaljai társklubjainak elnökei: Grigora Éva nagyszőlősi, Perduk Beáta tiszapéterfalvi és Poloncsák Róbert ungvári társelnökeink beszéltek röviden a munkájukról, s arról, miért érzik jól magukat a Panoráma Világklubban. Az estünket végül a Beregszászi Dixieland Band fergeteges előadása zárta. Az ő részvételüket Babják Zoltán beregszászi társelnökünk, Beregszász város polgármestere biztosította. És, igaz, kissé fáradtan, de mégis szívesen táncoltunk volna még sokáig a beregszászi zenekar zenéjére – noha éjfélt ütött már az óra…
És elkövetkezett az utolsó nap. Elbúcsúztunk kitűnő szállodánktól, a Hotel Helikonból, s irány Munkács! Felballagtunk a várba, s honismereti vezetőnk elmondta a vár történetét, a hozzá fűződő anekdotákat. Elragadtatással néztük Matl Péter alkotását, Zrínyi Ilona és a kis II. Rákóczi Ferenc szobrát. Az erősebbek felkapaszkodtak a harmadik szinten magasodó turulhoz is, majd lebaktattunk a buszunkhoz, amellyel Munkács belvárosába mentünk. Bővelkedik magyar vonatkozású látnivalókban ez a hangulatos városka, s több helyen áll a város híres szülöttének, Matl Péter szobrász művésznek az alkotása. Matl Péter a Panoráma Világklub tiszteletbeli elnöke, s meghívott bennünket, hogy tekintsük meg a készülő szoborkertjét, amely mind művészeti-kulturális, mind pedig magyarságtörténeti értelemben is egyedülálló páratlan kezdeményezés. Elfogódottan sétáltunk a különböző alkotások között, kíváncsi kérdéseinkre a művész nem győzött válaszolni.
Aztán búcsút vettünk Pétertől, és indultunk Beregszászra, a kárpátaljai magyarság központjába. A Vérke parti városban sok magyar hangot hallottunk, miközben megnéztük a római katolikus templomot, Esze Tamás mellszobrát, Petőfi szobrát, az Arany Páva Szállodát (hajdani Úri kaszinó), a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház épületét, a volt vármegye házát. Gyönyörködtünk a II. Rákóczi Ferenc kárpátaljai magyar főiskola felújított épületében, amely hajdanán a törvényszék épülete volt. Végül elzarándokoltunk az ukrán-orosz háborúban elesett magyar katonák emlékhelyéhez, ahol koszorút helyeztünk el és fejet hajtottunk a háborúban elesettekre emlékezve.
Nem maradt más, mint búcsút intve Kárpátaljának elinduljunk a határra. Felejthetetlen élményekkel, emlékekkel gazdagon tértünk haza. Kiváló honismereti vezetőnkre, útikalauzunkra, Molnár Lászlóra, a makkosjánosi Helikon Hotel tulajdonos igazgatójára, Bíró Tiborra, és sokan másokra még sokáig fogunk jó szívvel emlékezni.
Sok jó emberrel találkoztunk, mindenütt mosollyal szívesen üdvözöltek bennünket. Kifejezték az ott élő barátaink mennyire fontos nekik, hogy nehéz helyzetükben számíthatnak ránk, az anyaországiakra. Mi pedig megígértük: jövőre, veletek ugyanitt!
Lovas Ilona,
a Kárpátaljai Világklubok magyarországi társelnöke
